Három éve már annak, hogy a szatmárnémeti Kossuth-kertben Sike Lajos újságíró kezdeményezésére fát ültettek, illetve emléktáblát helyeztek el gróf Széchenyi István emlékére. Itt került sor a hétfői rendezvényre is, amelyen a gróf születésének 222. évfordulója alkalmából szerveztek meg.
Sike Lajos köszöntőbeszédében elmondta: ugyan Széchenyi soha nem járt Szatmárnémetiben, fontosnak érezte, hogy itt is legyen egy hely, ahol a legnagyobb magyarra emlékezhetünk. Sike feltárt néhány részletet Széchenyi életéből, eloszlatva mende-mondákat, amelyek a gróf életével kapcsolatban keringenek. Sokak számára nem egyértelmű, hogy hol született, ám Sike kutatásaira alapozva jelentette ki: Bécsben született, a család hatodik gyermekeként és a bécsi Szent Mihály templomban keresztelték meg. Sike szerint az ékezeteknek az akkori hivatalnokok nem tulajdonítottak nagy szerepet ezért lett a Magyar Nemzeti Múzeumot megalapító Széchényi gyermeke Széchenyi, és maradt is így a családneve. Szerinte az sem teljesen pontos, hogy a gróf csak felnőttkorában tanult meg magyarul, hiszen számos bizonyíték van rá, hogy már 8 évesen tökéletesen beszélte a nyelvet. Viszont igaz, hogy 17 év idegen földön való katonáskodás után újra kellett tanulnia anyanyelvét.
Nagy Gyula magyartanár Széchenyi időszerűségéről beszélt, kiemelve: alakja egyedülálló a Kárpát-medencében.
A folytatásban Szatmári Boróka idézett Arany János Széchenyi emlékezete című művéből, majd Szatmári Elemér a Bartók Béla Kulturális Egyesület képviseletében énekelt el néhány versszakot a Szózatból. A rendezvényt zárásaként a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait a Széchenyi-táblánál.